Tartalom Bravo: Szex rajongókkal – mi ebből az igazság?
Tom: Megtörténhet. A rajongók között vannak tényleg édes lányok. Akkor minek zárnám ki a lehetőséget? (vigyorog)
Bravo: Aha! Van különleges élményed egy rajongóval?
Tom: Volt egy ilyen szituáció tavaly, a Schrei-Tour alatt. Koncert után, mint mindig, a busszal egyenesen a hotelbe mentünk, ami előtt még rajongók álltak. Kb. 30 percig autogramokat adtunk, aztán tulajdonképpen ágyba akartam kerülni.
Bravo: Tulajdonképpen?
Tom: Felmentem a lifttel. A szobám előtti folyosón állt egy lány. Ahogy elmentem mellette, édesen rámmosolygott. Visszamosolyogtam, aztán bementem a szobába.
Bravo: Tehát mégse történt semmi?
Tom: De, de (nevet)! Pár perccel később kopogtak az ajtómon. Épp vizet eresztettem a fürdőkádba és bekapcsoltam a tv-t. aztán hirtelen ott állt a lány a folyosóról és mosolygott. Először megkérdeztem, hogy mi van? Azt mondta, nagyon szeretne egyszer beszélgetni velem, és közben pimaszul vigyorgott. Utána mondtam neki: „Persze, világos, egy hotelszobában beszélgetni…”. Erre tök édesen nevetett. Aztán egyszerűen beengedtem. Koncertek után mindig fel vagyok kavarva érzelmileg, valahogy nem vagyok teljesen beszámítható olyankor (vigyorog). Egy másodperccel később már azt gondoltam, talán mégis hiba volt, egy tök ismeretlen lányt csak úgy beengedni a szobámba. De akkor már bent volt – és nem dobhattam ki csak úgy, nem?! (vigyorog)
Bravo: És aztán egyenesen beugrottatok a kádba, vagy mi?
Tom: Nem! A vizet elzártam, és hoztam valami innivalót a minibárból. A függönyök teljesen be voltak húzva, de nem azért, mert vártam a lányra. Nálam mindig be vannak húzva, és a „Kérem, ne zavarjanak”-tábla is mindig kint lóg az ajtón – akkor is, ha hosszabb ideig vagyunk egy hotelben. Utálom, ha valaki egyszer csak a szobámban áll, mert fel akarja tölteni a minibárat. Hopp, eltérek a témától…
Bravo: Mesélj tovább…
Tom: Leültünk az ágyra és vigyorogtunk egymásra. Közben időnként ránézett a tv-re, de mondani nem mondott semmit. Mondtam is neki: „Ahhoz képest, hogy beszélgetni akartál, elég csendes vagy!” erre megint vigyorgott és egy kicsit közelebb jött. Na igen, és aztán megtörtént.
Bravo: És milyen volt?
Tom: Szuper! Azt hiszem, mindkettőnknek nagyon szép estéje volt. Pontos adatokat persze nem fogok mondani. De 17 volt, pár nappal később lett 18.
Bravo: „Beleünnepeltétek” magatokat a szülinapjába?
Tom: Nem (nevet). A szülinapja pár nappal később volt. Pedig vicces lett volna.
Bravo: Mi történt a szex után?
Tom: Mindketten nagyon éhesek voltunk, és felhívtam a szobaszervízt. Sajnos már 23 után volt, és már csak az éjszakai menü volt. De nekem paradicsomos-tejszínes-szószos pennéhez volt kedvem, ami sajnos csak a nappali menüben van benne. De ez a kedvenc kajám, és tudni akartam, hogy a lánynak is ennyire ízlene-e. Úgyhogy a szobaszervizes pasinak legalább 10 percen keresztül dumáltam, amíg végül beleegyezett. És egy kicsit később paradicsomos-tejszínes pennét ettünk az ágyban.
Bravo: Lett belőle több éjszaka?
Tom: Nem, pedig tök jó lenne, de maradt ennél az egy éjszakánál. Elkértem a telefonszámát, és meg is adta. Közben mosolygott, és mondta, hogy úgyse fogom felhívni, de ezt nem is várja el, és most erre nem kell semmit mondanom. Nem is számonkérően mondta, nála még ez is valahogy édes volt... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
